Bocsánat..!

Sziasztok!
Figyeljetek..szerintem nem éri meg veszekedni..szerintem minden tökéletes lenne ha kibékülnétek..na mitszóltok? Benne vagytok? Mert én igen és Lyly is..bár amennyiben nem akarjátok abbahagyni a veszekedést ..vagy valakinek gondot okoz a békülés és káromkodó megjegyzéseket tesz valakire/valamire..sajnos moderálni fogjuk a bejegyzéseket..sőt Lylyvel már azt is fontolgatjuk hogy a 2.könyv az egy privát blogon lesz elérhető..
Mindez tőletek függ..hogy mit is akartok igazán.. én most kimondom mitakarok:

BOCSÁNAT!
Hát ennyit akartam..remélem nekem is mindenki megbocsájt..csak remélni tudom..hogy ti is bocsánatot kértek egymástól...

Lenaa

Chat...

Chat NEM lesz az oldalon... Elegem van, hogy mindig itt mennek a viták, a veszekedések. Ez nem az a hely ahol ezt le kell renezni. Kérlek titeket, mindenkit hogy se ezen se más chat-én (asszem ezt mondthatom többek nevében) ne csináljátok a cirkuszt. Elegem van, hogyha heti kétszer feljövök az oldalra azt látom, hogy mindenki szapul mindenkit. Elegem van!!!!

Sziasztok...

Ha szeretnétek valamit, akkor írhattok az e-mail címemre: boldogvegzet@citromail.hu

 

Lyly

Hahó! (ízelítő)

Szaisztok fiatalok. (:

A fejezet készül, időpontot nem mondok, mert ha nem tudom betartani az gáz... De hoztam nektek egy kis ízelítőt. Kijöttem a gyakorlatból... nem lett valami fényes, ahogy a fejezet sem lesz az, de nézzétek el nekem,  nagyon sokáig majdnem 2 hónapig nem írtam. :( Sajnálom, hogy ilyen hosszú szünet volt az oldalon. Remélem azért ezután is olvasni fogjátok a történetemet. Lyly 

"- Ne haragudj anya, de le kell mennem Renesme-hez, mindjárt jövök, ne csinálj semmi butaságot, kérlek.
-Rendben. – válaszát meg sem várva kiviharzottam, a szobából, le a lányomhoz. A kanapén aludt, de most könnyes szemekkel ült az ágyon Esme ölében.
- Mi történt kicsim? – mentem oda hozzá, és kivettem pótanyám öléből. Átfogta a nyakamat, s olyan erősen szorította, hogy egy halandó megfulladt volna. Egész testében remegett, és zokogott. Esme-re néztem, de ő csak aggódva vállat vont. A hátát simogatva próbáltam lenyugtatni a lányom, kisebb nagyobb sikerrel. Mikor már rendesen szedte a levegőt, kezét az arcomhoz érintette, és egy képsort mutatott, amin szó szerint lehidaltam. De nem a látványtól, vagy a történések miatt, hanem hogy miért ijedt meg ennyire. Ugyanis csak annyit álmodott, hogy egy férfi visz egy kisbabát, aki ordít. Nessie nem tudta megmondani, hogy miért rémült meg ennyire, és nem tudtam, hogy miért. Egy óra múlva mindenki kellőképp lenyugodott. Renée csatlakozott hozzánk, a nappaliba, kezdett visszajönni az életkedve, beszélgetett és nevetgélt. Jól kijöttek Esme-vel, de ez már az esküvőnkön is kiderült. Kis idő múltán hírtelen kicsapódott az ajtó, és a Cullen család vonult be rajta, de nem emberi tempóban, hanem vámpír gyorsasággal. Renée pedig az egészet végignézte."