4. fejezet Port Angeles

Nos. Tudom, tudom tudom. Nagyon sokat késtem, és ezért választhattok, hogy mit csináltok velem: karóba húztok, felnégyeltek, fel akasztotok stb :P :D DE végülis megszületett a 4. fejezet. Szerintem nem lett valami nagyon jó. És ami még nagyon fontos: Írjatok KOMMENTET!!! Ne feledjétek csak 5 komi után jön a következő fejezet. Ahogy már írtam, mindegy milyen jó rossz, építő jellegű. Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Komi pls. Pux:Lyly

Reggel, mikor Nessie felébredt, kitalálta, hogy ketten menjünk be a városba VÁSÁROLNI, mivel szinte tegnap az egész délutánt az apjával töltötte. Nagyon meglepődtem, mivel ez nem vall Nessie-re, nem tudom mi üthetett belé. Meglehet, hogy elkapta az „Alice vásárlási mániája” nevezetű kórt, de mit tenni nem akartam megbántani a lányom ezért belementem. Alice próbált minket győzködni, hátha eljöhet, de Nessie kijelentette, hogy csakis mi megyünk. Edward persze nem nézte jó szemmel, mert féltett minket, mint mindig. Mikor elengedett végre a család, beszálltuk a Volvo-ba. Renesmee türelmesen megvárta, amíg becsatoltam a biztonsági övet. Ha nem is mindenre, de az ő biztonságára mindenki különösen odafigyelt. Nem hajtottam gyorsan, (mivel vámpír létemre még most sem barátkoztam meg a gyorsasággal) amit Nessie nem nagyon nézett jó szemmel. Egész úton nyafogott, hogy menjünk gyorsabban és gyorsabban. Alig tudtam lenyugtatni. Amikor kicsit felemeltem a hangom, duzzogva elhallgatott. Rögtön furdalni kezdett a lelkiismeret. Kínos csönd állt be, mint mikor a lány haza viszi első, igaz szerelmét, de ezt a szülei nem nézik jó szemmel. Hogy megtörjem a hallgatást, kérdezgetni kezdtem tőle:

- És hova szeretnél menni?- kérdeztem a leglágyabb hangomon.

- A könyves boltba. – mondta magától értetődően egy csöppnyi harag nélkül. Megkönnyebbültem.

- Milyen könyvet szeretnél? – biztos voltam benne, hogy megint valami épeszű ötlettel áll elő.

- Az üvöltő szeleket. – na ezt azért nem gondoltam volna. Könyörgöm még csak hét hónapos és ilyen érett, komoly, hogy felnőtteknek való könyvet akar olvasni. Hogy leplezzem a meglepettségem ezért fel nevettem.

- De hiszen az megvan otthon, ott porosodik a polcon. – mondtam magától értetődően.

- Tudom – vont vállat - de az már annyira rongyos, kiesnek belőle a lapok.

- És, érdekel téged ez a regény?

- Aha, Rose nénivel voltunk a házban, és megkérdeztem, hogy az mi, és azt mondta, hogy ez volt, vagyis ez a kedvenc könyved. – hadarta egy szuszra.

- Igen, ebben teljesen igaza van, de nem szeretnéd elolvasni, ugye? – bíztam benne, hogy a válasz „nem” lesz. Féltettem, hogy megviseli a könyv, hiszen elhalálozásról és szerelemről szól. De mégis mit vártam…

- Dehogyisnem. Azért kérem, hogy vegyük meg.

- Oh, értem. Van még valami, amit szeretnél?

- Hát, nem tudom, egyelőre menjünk a könyves boltba. – bólintottam. Az út további része csöndben telt. Nem sokára odaértünk. Leparkoltam. Nessie megvárta, míg emberi tempóban odaérek a hátsó ajtóhoz, kinyitom és kikapcsolom a biztonsági övet. Meg lett neki magyarázva, hogy a városban nagyon emberien kell viselkedni, és ha ismerőssel találkozunk, azt kell mondani, hogy Edward unokahúga, és hogy mi fogadtuk örökbe. Nem túlságosan tetszett neki ez az ötlet, de végül elfogadta. Nagyon okos kislány, mindent rögtön megértett. Most sem volt másképp.

A boltban ültünk az asztalnál. Nessie egy mesekönyvet lapozgatott, de ahogy láttam nagyon unta, bár az üvöltő szelek legújabb példánya már ott lapult a kosárban. Én egy tudományos könyvet néztem. Azt vettem észre, hogy valaki kihúzta a széket az asztalnál. Nem néztem fel gondoltam úgysem fontos, hogy ki az, de leszólított. Rögtön felismertem, hogy ki az:

- Bella, te vagy az? – kérdezte réges- régi barátnőm meglepve.

- Angela? –kérdeztem. –oh, szia de rég találkoztunk- pattantam fel a székről és megöleltem, ő meglepődve bár de visszaölelt. Leültünk.

- Hát te mit keresel itt? Nem az egyetemen kéne lenned?

- De, csak látogatóba vagyunk Ben-nel.

- És mesélj, mi történt veletek, hogyhogy itthon vagytok? – itt erőteljesen Nessie-re nézett. Ezt észre is vette, felnézett az unalmas mesekönyvből és piciny kezét barátnő felé nyújtotta?

- Szia, én Renesmee Carlie Cullen vagyok, Edward unokahúga. – Mosolyogtam, örültem, hogy ennyire felfogta a helyzet komolyságát.

- Szervusz! – mondta neki Angela, és kíváncsiságtól izzó szemét rám emelte. Gondoltam, hogy kettesben szeretne velem beszélgetni, így elküldtem Nessie-t, hogy nézegesse meg a többi könyvet. Bólintott, és eltipegett, mint ez pici színésznő. Láttam Ang szemében a bűvöletet. Hírtelen megszólalt:

- Ööö, én ezt nem értem. Hogyhogy nem vagytok a fősulin? Azt hallottam, hogy elég sok helyre felvettek titeket. – mondta és elkezdte sorolni: a Dartmouth, Alaszkai egyetem –bár ő nem tudta, hogy ez Edward érdeme, mert ha nem lett volna az a nagy halom pénz… De ha nem lenne, akkor nem tudtam volna elintézni, hogy ha kell, Jacob és Nessie biztonságban el tudjon menekülni Forks-ból a Volturi elől. Persze ebben J. Jenks is segített.

- Hát, nem tudom, hogy hallottad-e de elkaptam egy nagyon ritka betegséget, és ezért haza kellett jönnünk, karanténban voltam, mindenki csak a saját felelősségére jöhetett be hozzám, ezért kihagyjuk ezt az évet. – meséltem neki az erre a célra kitalált történetet.

- És most már jobban vagy? – kérdezte aggodalommal teli hangján. Kissé hisztérikusan felnevettem. – Igen persze köszi - azon kívül, hogy vámpír lettem, kis híján meghaltam, 18 évesen férjhez mentem, van egy gyönyörű lányunk, egy idegen vámpír koslat utánunk, igen minden rendben, tettem hozzá magamban. Senki se értsen félre, imádok vámpír lenni, és tiszta szívből örülök, hogy anya lettem.

- Hé, Bella jól vagy? – zökkentett ki a gondolataimból Angela.

- Persze, bocs… csak ööö elgondolkodtam. – mosolyogtam rá.

- És… - láttam rajta, hogy kínosnak érzi azt, amit ki szeretne mondani. Mivel már jó fél perce a padlót fixírozta, bíztatni kezdtem, hogy mondja el, amit szeretne. Nagy nehezen sikerült megtörnöm a jeget.

- Szóval Renesmee… - gondoltam, hogy ezt fogja mondani, így várakozva néztem rá, hogy fojtassa.

- Annyira hasonlít rád és Edward-ra, a haja, a szeme. Egy kis angyal. – ahogy észre vettem Angela-t is ugyanúgy elbűvölte, mint a többi embert, na meg vámpírt, akivel találkozott.

- Nagyon okos kislány. Sokkal érettebb, mint a kortársai.

- És megkérdezhetem, hogy hogy került hozzátok? – kérdezte.

- A szülei autó balesetben meghaltak, és csak Edward volt az egyetlen élő rokona, így örökbe fogadtuk.

- És ha egyetemre mentek?

- Kénytelenek leszünk óvodába íratni, gondolom.

Oh, értem. Akkor nehéz dolgotok lehet, így fiatalon rögtön gyereket nevelni, megélni plusz még tanulni.

- Hát, igen nem könnyű de bele lehet szokni. – Megcsörrent Ang mobilja. Egy bocsánatkérő pillantást vetett rám és felvette. Ilyenkor mindig átkozom a vámpírhallást, olyan kukkolló féleségnek éreztem magam. Hamar elintézte a beszélgetést.

- Ne haragudj, de Ben már nagyon ideges, muszáj mennem. Mindenesetre nagyon örültem, hogy találkoztunk. Majd még összefuthatnánk. – Bólintottam, megöleltük egymást és elment. Ahogy kitette a lábát az ajtón, Nessie odaszáguldott hozzám.

- Jaj, azt hittem soha nem megy már el. – panaszkodott, és közben a szemét forgatta. Elindultunk a pénztár felé, hogy kifizessük a könyvet. Amikor kint voltunk a boltból, megkérdeztem Nessie-t, hogy el akar-e még valahova menni. Természetesen rögtön felvetette La Push-t, de az egyesség miatt én nem mehetek oda, Nessie-t meg amúgy sem engedném el. Charlie is szóba került, de ő még dolgozott. Mivel nekem egyik ötlet sem tetszett, sétáltunk egyet. Délután kettő körül haza értünk. Nessie büszkén mesélte, hogy milyen könyvet sikerült választania, meg hogy kivel találkoztunk. Mindenki ledöbbent. Nehezen, de letudtam nyugtatni a társaságot. Mindenki indult volna a maga dolgára, amikor Nessie hirtelen megszólalt.

- Hol van nagypapi? – mindenki elmosolyodott. Esme válaszolt.

- Tudod drágám, most a kórházban dolgozik.

- Oh, értem. – mondta, és elindult a könyvel a kezében a fotel felé olvasni. Edward-al egymásra néztünk, és csak mosolyogtunk. Megszólalt a telefonom. Felvettem, és meglepetésemre nem más, mint Carlisle szólt bele.

- Bella, azonnal gyertek be a kórházba. Édesapád balesetet szenvedett.