1. Az Idegen és a vendég

(Bella szemszöge)


Már majdnem fél éve, hogy a Volturi Klán meglátogatott minket Renesmee miatt.
Azóta Nessie nagyot nőtt. Igaz még csak pár hónapos, de úgy néz ki, mint egy nagyobb 4 éves vagy egy kisebb 3 éves. Vöröses barnás göndör fürtjei már a derekáig érnek. Edward, ö még jobban félti a lányunkat, mint akkoriban engem. Amikor még ember voltam. Eszembe jutott, amikor James üldözött engem. És Charlie, amikor ott hagytam. Az pokoli érzés volt. Még most is elszégyellem magam, a miatt, amit akkor tettem. De muszáj volt. Ha biztonságban akartam tudni őt. Ekkor Edward hangja zökkentett ki a gondolataimból. Felnéztem, és már ott is ült mellettem az ágyon.
Min gonolkodsz?- kérdezte őszinte kíváncsisággal.
Csak az emberi életemen. – válaszoltam, de abban a pillanatban meg is bántam. Edward sokszor bebeszélte magának, hogy nem szeretem a mostani életemet. Sosem akarta, hogy átváltozzak. Szerinte csak….szörnyetegek vagyunk. De szerintem nem. És ezt meg is mondtam neki. De ő…. Mindig csak legyintett és nem foglalkozott ezzel a kijelentésemmel.
Nem vagy boldog, igaz?- kérdezte. Én meg iszonyú dühbe gurultam. Ez az egyetlen dolog
amitől nagyon mérges leszek. De szép lassan lenyugtattam magam. Kezem közé vettem az arcát, így kényszeríttettem, hogy a szemembe nézzen.
Ezt már megbeszéltük ugye?- kérdeztem, mire elengedett egy szomorú mosolyt.
Igen, de….
Nincs semmi de, és szeretném, ha nem beszélnénk erről. Tudod-mondtam neki- Én így vagyok boldog. Itt vagy nekem te és Nessie. -és Jacob. Meg a többi Cullen- tettem hozzá magamban- Nálatok semmi sem fontosabb. Semmi az égvilágon. Megbánóan nézett rám. Arca közeledett felém,amikor hirtelen valaki az ölembe ugrott. Hát persze hogy Nessie volt. Edwarddal egymásra néztünk és nevettünk. Renesmee velünk kacagott.
Hirtelen egy hangot hallottunk, aztán rájöttünk, hogy Nessie gyomra az.
Éhes vagy Kicsim? – kérdezte Edward és közben megsimította az arcát. Renesmee hevesen bólogatott. Elkezdtem kuncogni.
Hát akkor gyere, és menjünk enni. Te is jössz? – kérdeztem Edwardot.
Miért hagynám ki? – kérdezte, és a kedvenc mosolyomat küldte felém. Felvettem a lányunkat és elindultunk a Cullen villa felé. Pár másodperc alatt ott voltunk. Alice nyitott nekünk ajtót. Odatáncolt hozzánk, és megölelt minket. Nessie kinyújtotta a kezecskéit, és már a nagynénije ölében volt. Gondoltam eljönnétek velünk vadászni. – mondtam. – Tudom, már elkészültünk.
Megyek, és szólok a többieknek. Azzal visszaadta Nessie-t, és el is libegett. Egy-két perc múlva megjelent az egész család. Sziasztok. – köszöntem. Így tett Edward és Nessie is.
Hello. – köszönt mindenki. Szóval az az ötletem támadt… - kezdtem bele a mondókámba – hogy eljöhetnétek-e velünk vadászni? – kérdeztem. Mindenki bólogatott. Egész délután az erdőbe voltunk. Én levadásztam két hegyi oroszlánt és vagy tizenhárom őzet. Ez a rekordom.
Természetesen Alice otthon nem hagyta volna a frízbit meg a piknikes kosarat, pedig mondtam, hogy Renesmee úgy sem fog enni, ha egyszer már vadászott. De nem értette meg, csak azért is elhozta. Hát Alice már csak ilyen. Miután Edward-al jól „laktunk”, leültünk egy fa tövébe, és néztük, ahogy Rose Nessie -vel játszik. Leereztettem a pajzsom, hogy Edward tudjon olvasni a gondolataimban. Általában így beszélgettünk kettesben.
„Nem is tudom, mi lenne, ha Nessie-vel történne, valami vagy eltűnne vagy, tudom is én. De én abba beleőrülnék.”
Edward bólogatott. Hogy ő is így gondolja. „Nézd hogy játszik. Annyira hamar felnő. Még egy két év és úgy fog kinézni mint mi. De annyira féltem. Annyira… kis szeleburdi. És itt van Jake…” Edward alig hallhatóan mordult egyet. Az előbbi aggódásomra nem szólt semmit. Szerintem belemerült a gondolataiba, vagy éppen valakinek a gondolataiba. Ezen kuncogtam egy sort. Megkérdezte, hogy min nevetek, de csak a fejemet ráztam. Egy negyed óra múlva megint gondolatokat „küldtem” neki. „Annyira rossz előérzetem van. Valami történni fog, de mi? Azt nem tudom” Megelégelhette az agonizálásomat, mert felhúzott a földről, és átölelt.
- Ne aggódj annyit. Nem lesz semmi baj az égvilágon. – mondta, majd adott egy puszit a fejem búbjára. – Te mondod? – vigyorogtam rá. – Még az udvarra se engeded ki egyedül az ABLAK elé, ahonnan figyelni tudjuk. – mondtam még mindig vigyorogva. Ő csak mosolygott egyet, de nem szólt semmit. – hé, Edward hallom túltengnek rajtad az apai ösztönök. – vihogott Emmett.
- Haha Emmett nagyon vicces.- mondta majd vágott egy grimaszt.
- Na mi a baj, annyira feszült vagy. – mondtam immár aggódva.
- Hé, Bella ne aggódj csak… - Emmett nem tudta befejezni a mondatot, mert már a földön feküdt a hasát fogva. Miközben Emmett így heccelte a testvérét a többiek is mosolyogtak. Hirtelen Alice vidám arca üvegesre változott. Jasper ott is termett mellette rögtön.
- Alice mit látsz? Alice! – szólt Jasper egyre hangosabban. Erre mindenki felfigyelt, és hipp-hopp mindenki körülötte állt. Alice felemelte a kezét, azt jelezve, hogy várjunk. Eközben Nessie odafutott hozzám. Én rögtön felvettem. Hozzám érintette kezecskéjét, és így kérdezte, hogy mi történt. Alice néni miért áll úgy mozdulatlanul, mint egy szobor? – kérdezte, mire én vállat vontam. Nagyon megijedhetett, mert elbújt a hajam mögött. Edward mindkettőnket átölelte.
- Indulás haza! – szólalt meg hirtelen Alice. Nagyon ritkán van ilyen hosszú látomása.
- Ha lemered tenni Renesmeet azt nagyon megbánod! – célozta nekem a goromba megjegyzést. Edward-nak ez sok volt.
- Na idefigyelj drága húgom! – mondta idegesen. – Ne merj mégegysz… - de a mondatot nem tudta befejezni, mert Alice közbe szólt.
- Bocsi, ne haragudjatok csak nagyon megviselt ez a látomás, nagyon ideges lettem tőle.
- Elmondod, hogy mit láttál? – kérdeztem tőle. Éreztem, hogy itt még történni fog valami.
- Nem itt. Induljunk haza, otthon elmesélem, de Bella kérlek, ne rakd le Nessi-t, Emmett, Edward ti pedig menjetek mellettük. Sohasem lehet tudni. – Mivel megbíztunk Alice-ben ezért így futottuk végig az erdőt. Egyszer csak idegen vámpírszagot éreztünk. Mindenkinek a torkából mély morgás tört elő, kivéve az enyémből, mert Nessie így is félt. De ez már sok lehetett neki, mert annyira megijedt, hogy sirva fakadt. Edward rögtön odajött, átvette tőlem, és nyugtatgatni kezdte. Annyira szépek voltak együtt.
- Mi történt? – kérdezte Carlisle és Rosalie egyszerre.
- Csak megijedt, mert annyira hangosan morogtatok. – mondtam morcosan, mert már nekem is elegem volt ebből a titkolózásból.
- Oh, bocsánat – mondta Esme miközben odament unokájához. Nessie-t még mindig az apja becézgette, nyugtatta.
- Nem akartunk megijeszteni.- mondta bűnbánóan miközben a kislány hátát simogatta. Eközben már szinte mindenki engedett a testtarásából, kivéve Rosalie-t. Ő még a legrosszabb dologtól is megvédené Renesmeet.
- Rose, nyugi szerintem már elmentek. – mondta Emmett és átkarolta.
- Most már hazaindulnánk? – kérdeztem idegesen.
- Mindent annyira felfújtok. Még Nessie-t is sikerült megsiratnotok. – itt már tényleg nagyon dühös voltam. Odamentem Edward-hoz, és megkérdeztem hogy ő hozza-e Nessie-t. Bólintott és mutatta, hogy elaludt. Kicsit megnyugodtam hazáig. Gyors lefektettük és betakartuk a lányunkat. Az ebédlőasztal körül ült már mindenki. Mi is helyet foglaltunk.
- Nos- kezdte Alice – Ugye volt egy nagyon hosszú látomásom. Ez nagyon ritka. Láttam a Volturit, most gondolkoznak azon, hogy meglátogassanak –e minket. Valószínűleg csak egy személy fog eljönni. - itt ránk nézett. –Azt nem tudom, hogy miért jönnek.
- És mikor számíthatunk rájuk?- kérdezte Carlisle.
- Maximum kettő hónap múlva.
- De nem csak ezt láttad ugye? – kérdeztem feszülten. – Különben nem jöttünk volna haza ilyen hamar
- Sajnos, láttam mást is. Bella nyugodtabb lennék, ha itt lennétek mindig nálunk, úgy hogy itt is alszotok. Valaki be fog törni hozzátok az elkövetkező egy hétben többször is.
- Nem szívesen mondom ki de, el akarja rabolni Nessie-t. Ugye ahogy mondtam többször is be fog törni hozzátok. Ezért kellene, hogy nálunk aludjatok. Hét vámpír mégis jobb, mint kettő. Ahogy láttam nagyon cseles. Öregebb, mint Carlisle. A farkasokra is szükségünk lesz. Legalább három farkasnak és vámpírnak kell őrködnie kint. Mindig váltjuk majd egymást. Bella nem fog őrködni. Mivel még nagyon fiatal, épp hogy már nem újszülött, és a harctechnikája se valami fejlett. Láttam, hogy…- nem tudta folytatni, de mind tudtuk hogyan végződne. – odafordultam a fiúkhoz.
- Elmennétek a házba és elhoznátok pár cuccot. Én így félek kimenni.- Edward Emmett és Jasper már rohantak is volna, de megfogtam Edward karját, és megöleltem.
- Vigyázz magadra!Szeretlek.
- Na nyugalom nem lesz semmi baj, és külömben se évekre hanem max. negyed órára megyek el.- mondta, s közben simogatta a hátamat. Negyed óra múlva tényleg megérkeztek, és egy fordulóval elhozták az összes holminkat. Miután elpakoltunk, felmentünk a szobába. Nessie nagyon nyugtalanul aludt. Forgolódott és kétszer is felsírt. Nagyon nehezen lehetett megnyugtatni és visszaaltatni. Edward nézte az álmait.


(Renesmee szemszöge)

Nagyon megijedtem, amikor mindenki hirtelen elkezdett morogni, és körbeálltak minket, miközben engem anya fogott. Elbújtam a haja mögé és elkezdtem sírni. Apa rögtön odajött, meg fogott és nyugtatni kezdett. Ettől egy picit meg nyugodtam.
- Mi történt? – kérdezte nagyapa és Rose néni.
- Csak megijedt, mert hangosan morogtatok. – szólalt meg anya. Elég mérges volt.
- Oh, bocsánat – mondta a nagymama, és elkezdte simogatni a hátamat. Annyira álmos lettem, hogy ezután elaludtam. Egy ideig nagy feketeséget láttam, valószínűleg nem álmodtam. Aztán hirtelen egy rét kellős közepén találtam magam. Megjelent előttem mindenki. Alice és Rose néni, Emmett és Jasper bácsi, nagyapa és nagymama meg persze anya és apa. Mindenki megszeretett és adott egy puszit. Legvégül anya jött oda hozzám, és azt mondta, hogy szeret. Ő hosszabb ideig tartott a kezében, majd adott egy puszit a fejemre és letett. Integettek és mosolyogtak. Nem értettem, hogy miért. Pislantottam egyet s mire kinyitottam a szemem, nem voltak sehol. Nagyon féltem. Üvöltöttem, sírtam de senki nem jött értem. Hirtelen anya hangját hallottam meg.
- Ssssss. Nincs semmi baj. – simogatta a hátamat, nekem meg patakokba folytak a könnyeim. Nagy nehezen megint elaludtam. Most is rémálom gyötört. De most elraboltak.
Anyával és apával vadásztam. Előre mentem egy kicsit, amikor megláttam magam előtt egy nénit. Hátrálni kezdtem.
– Ne félj, nem bántalak. Gyere ide hozzám. – búgta selymes hangján. A lábaim földbe gyökereztek. Megingattam a fejem egyszer jobbra egyszer balra. Miért nem jönnek anyáék segíteni? Jake miért nincs itt?
– Na, ne félj, gyere. – hívogatott még mindig kedves hangján. Megint bólogattam, hogy nem megyek. Aztán minden egyik pillanatról a másikra történt, azt vettem észre, hogy a karjaiba vagyok. Messziről láttam, ahogy szüleim felém futnak, de nem értek ide időben. Anya a földre rogyott és a nevemet kiabálta. Könnyek nélkül zokogott. Apa mellette térdelt és csitítgatta.
– Ne félj, visszahozzuk. Én csak anya hangját hallottam ezután, de az is egyre halkult. A vámpír, aki elrabolt csak gonoszan röhögött.
Itt megint sírva keltem fel. Most apa vett fel. Húsz perc után se tudtam visszaaludni.
Apa elkezdte nekem dúdolni az altatómat, amitől mindig megnyugodtam, és ezután hamar el is aludtam. Az éjszaka többi része szerencsére álmatlan volt.

(Bella szemszöge)

Reggel Nessie nyűgösen kelt. Nem kért enni sem. Ha letettük bömbölt. Egész nap kézben volt. Mindig dajkálta valaki. Délelőtt eljött Jacob is. Ezután Renesmee csak az ő kezében nem sírt. Edward ki is akadt ezen. Szerintem az álmai miatt viselkedik így. Fél, hogy elhagyjuk.
Reggel megmutatta őket. Hát mit ne mondjak, nem voltak kellemesek. Délután aludt egy picit. Már ma megvolt az „őrjárat”. A nap folyamán Alice Jasper és Emmett vigyáztak ránk. A farkasoknak még nem szóltunk. Jacobot akkor avattuk be, amikor Nessie elaludt. Miután végig hallgatta a történetet, átadta nekem az alvó lányomat, gyors átváltozott, jelzett a falkának, megbeszélte velük a gondolataikon kerszetül hogy hogyan kéne őrködni. Mindenki beleegyezett Leah kivételével, de Sam „meg parancsolta” neki, hogy segítsen. Vonakodva bár, de beadta a derekát. Másnap már három vámpír és három farkas vigyázott ránk. Ez így ment két-három héten keresztül. Egyik délután csak Alice Edward Nessie és én voltunk otthon. A többiek vadásztak. Valaki kopogott. Mindenki lent termett. Én Nessie-t fogtam. Edward nyitott ajtót. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban hátrahőköltem, Edward és Alice pedig védekezően elénk állt. De barátnőmnek nagyon jó kedve volt.
- Tudtam. – mondta Alice.
- Tudtam, hogy eljössz. Láttam.
- Gyere beljebb. – monda mosolyogva.
- Khöm… Alice mit csinálsz? – kérdeztem aggódva. – Jane a Volturitól jött.
- Nyugalom. Jó szándékai vannak
- Ennek örülök. – mondta Edward.
Leültünk az asztalhoz, Edward pedig telefonált Carlisle- nak, hogy siessenek haza.
- Minek köszönhetjük a látogatásod? – kérdezte Edward, de Alice válaszolt helyette.
- Jane azért jött, mert velünk szeretne élni.
- Mi? – kérdeztem nagyon nagy meglepettséggel.
- Hadd fejezzem be! Velünk szeretne élni, mert elege lett a Volturiból és eljött tőlük. Saját életet szeretne élni. Velünk. Át szeretne váltani a vegetáriánus életmódra. Ugye?
- Igen. Köszönöm Alice, hogy ezt mind elmondtad helyettem. – és ezután olyat tett, amit nem tudtam volna róla elképzelni. Mosolygott. De ez egy szívből jövő mosoly volt.
- Ha nem bánjátok, szerintem várjuk meg a többieket és beszéljük meg együtt.
- Igen ez szerintem is jó ötlet. – mondtam. Nemsokára Jake is betoppant, és nagyon meglepődött, amikor egy új vámpír ült az asztalnál. Neki is elmondtunk mindent. Nem nagyon támogatta az ötletet. Hamarosan Esme-ék is megérkeztek. Carlisle végighallgatta Jane-t, Rosalie-n kívül mindenkinek tetszett az ötlet. De Rose nem hagyta magát.
- Honnan tudjuk, hogy nem hazudik? Lehet hogy csak kémkedni küldték. – mondta epésen.
- Onnan, hogy éreztem volna, ha hazudik.- válaszolt Jasper. – Nyugi Rosalie, bízhatunk benne. Rose sóhajtott egyet, majd sértődötten felment a szobájába. Emmett utána. Nessie most már teljesen nyugodt volt. Elfelejtette azt, ami nemrég történt az erdőben. Épp ültünk a kanapén, amikor Jane leült mellénk. Nagyon sokáig beszélgettünk. Később egy olyan kérdés csúszott ki a számon, amit nagyon megbántam.
- Hogyan váltál vámpírrá?