Új!

Sziasztok!
Sajnos a sztorit már nem fogom folytatni... de: Eléggé megváltozott az életem, erről fogok írni, amolyan napló szerűen.. Ha gondoljátok, és van kedvetek olvassátok!
http://lovaslanyblog.blogspot.hu/

Puszi: Lyly

Bocsánat..!

Sziasztok!
Figyeljetek..szerintem nem éri meg veszekedni..szerintem minden tökéletes lenne ha kibékülnétek..na mitszóltok? Benne vagytok? Mert én igen és Lyly is..bár amennyiben nem akarjátok abbahagyni a veszekedést ..vagy valakinek gondot okoz a békülés és káromkodó megjegyzéseket tesz valakire/valamire..sajnos moderálni fogjuk a bejegyzéseket..sőt Lylyvel már azt is fontolgatjuk hogy a 2.könyv az egy privát blogon lesz elérhető..
Mindez tőletek függ..hogy mit is akartok igazán.. én most kimondom mitakarok:

BOCSÁNAT!
Hát ennyit akartam..remélem nekem is mindenki megbocsájt..csak remélni tudom..hogy ti is bocsánatot kértek egymástól...

Lenaa

Chat...

Chat NEM lesz az oldalon... Elegem van, hogy mindig itt mennek a viták, a veszekedések. Ez nem az a hely ahol ezt le kell renezni. Kérlek titeket, mindenkit hogy se ezen se más chat-én (asszem ezt mondthatom többek nevében) ne csináljátok a cirkuszt. Elegem van, hogyha heti kétszer feljövök az oldalra azt látom, hogy mindenki szapul mindenkit. Elegem van!!!!

Sziasztok...

Ha szeretnétek valamit, akkor írhattok az e-mail címemre: boldogvegzet@citromail.hu

 

Lyly

Hahó! (ízelítő)

Szaisztok fiatalok. (:

A fejezet készül, időpontot nem mondok, mert ha nem tudom betartani az gáz... De hoztam nektek egy kis ízelítőt. Kijöttem a gyakorlatból... nem lett valami fényes, ahogy a fejezet sem lesz az, de nézzétek el nekem,  nagyon sokáig majdnem 2 hónapig nem írtam. :( Sajnálom, hogy ilyen hosszú szünet volt az oldalon. Remélem azért ezután is olvasni fogjátok a történetemet. Lyly 

"- Ne haragudj anya, de le kell mennem Renesme-hez, mindjárt jövök, ne csinálj semmi butaságot, kérlek.
-Rendben. – válaszát meg sem várva kiviharzottam, a szobából, le a lányomhoz. A kanapén aludt, de most könnyes szemekkel ült az ágyon Esme ölében.
- Mi történt kicsim? – mentem oda hozzá, és kivettem pótanyám öléből. Átfogta a nyakamat, s olyan erősen szorította, hogy egy halandó megfulladt volna. Egész testében remegett, és zokogott. Esme-re néztem, de ő csak aggódva vállat vont. A hátát simogatva próbáltam lenyugtatni a lányom, kisebb nagyobb sikerrel. Mikor már rendesen szedte a levegőt, kezét az arcomhoz érintette, és egy képsort mutatott, amin szó szerint lehidaltam. De nem a látványtól, vagy a történések miatt, hanem hogy miért ijedt meg ennyire. Ugyanis csak annyit álmodott, hogy egy férfi visz egy kisbabát, aki ordít. Nessie nem tudta megmondani, hogy miért rémült meg ennyire, és nem tudtam, hogy miért. Egy óra múlva mindenki kellőképp lenyugodott. Renée csatlakozott hozzánk, a nappaliba, kezdett visszajönni az életkedve, beszélgetett és nevetgélt. Jól kijöttek Esme-vel, de ez már az esküvőnkön is kiderült. Kis idő múltán hírtelen kicsapódott az ajtó, és a Cullen család vonult be rajta, de nem emberi tempóban, hanem vámpír gyorsasággal. Renée pedig az egészet végignézte."

Sziasztok

Hali. Figyelem nem sokáa friss, már csak 2-t kell aludni. Bizony, valószínüleg szombaton friss, de nem csak emiatt lesz nagy nap, hanem mert lesz 1-2 bejelentenivalóm, amit most még nem árulhatok el. Najó talán annyit, hogy ez a fejezet lesz a legjelentősebb. Na akkor szombaton.

Puszi: Lyly

Taylor fanoknak

Hoztam egy videót taylor-fanoknak
Mielőtt valaki megkérdezné..nem taylor énekel.. xD



Nemsokára jön a fejezet!
Puszi: Lena

Nem túl jó hír....

Sziasztok. Nem szolgálhatok túl jó hírrel. Végre "dolgozok" reggel 9-től este 7-ig. Minden nap, szóval hulla fáradt vagyok. Ahogy tudom, hozom a frisst. Bocsánat.
Lyly

Hali mindenkinek.

Nagyon sokat gondolkodtam, és több dologra is jutottam.
1, Egy idióta hülye barom vagyok. Több oka van: Bevezettem azt a szaros komihatárt. xD
Mindig késtem a frissel.
Ritkán frisseltem.
Mindig kommentárokért nyavajogtam.
Szóljatok ha van még.


Sokat gondolkodtam (megint xD) és arra jutottam, hogy NINCS komihatár. NINCS "bezárom a blogot" Megpróbálom minnél hamarabb hozni a frisseket. Persze nem azt mondom, hogy nem kell kommentelni, természetesen jólesik, de nem ragaszkodom számhoz. Akár ketten, akár 44-en olvassák, engem nem érdekel (persze örülök ha sokan). Ha nem olvassa senki, az sem, akkor írom magamnak. Imádok írni, kikapcsolódást jelent számomra. Nem vagyok tehetséges ezzel tisztában vagyok. De nem baj, ezt szeretem csinálni. Szóval, mostantól egy vidám lány fogja hozni nektek a fejezeteket és a novellákat, nem egy szorongó aki azon aggodalmaskodik, hogy meglesz e 10-15 komi, vagy be kell zárnom a blogot. Remélem ezután is olvasni fogtok.

Ezer bocsánatot kérek az összes szemétségemért. Tudom, hogy sokszor mondtam már, de ez most szívből jön. (:

És aki felnyitotta a szemem. Az nem más mint NANA. Köszönöm neked, hogy felnyitottad a szeme azzal a pár sorral amit írtál nekem. Remélem olvasod ezt. (:

MÉGEGYSZER KÖSZÖNÖM? ÉS EZER BOCSÁNAT.

Fájó gondolat

Sziasztok!
Hát most nem szolgálhatok túl jó hírrel..Lena vagyok.
Lyly nagyon el van keseredve mert senki nem nézi az oldalt.
Én mint a legjobb barátnője nagyon sokmindent köszönhetek neki ( igen, talán lehetetlennek hangzik hogy nem is találkoztunk és mégis legjobb barátnők vagyunk,de nagyon sokat beszélgettünk egymással és összenőttünk ami számomra különleges érzés mert szinte mindenben egy a véleményünk és ilyen bizony ritkán van..és bocs hogy erre a részre most így külön kitértem nem témaelterelés céljául szolgált csak gondoltam jobb ha tudjátok)
Naszóval ...fáj szomorúnak látnom az oldal miatt..hogy most is csak 3 ember írt kommentet mikor 40valahány rendszeres olvasónk van..és ő szeretné tovább írnia történetet de könyörgöm bátorításra mindenkinek szüksége van..és kiaz aki nemszeretek olykor-olykor kedves kritikát kapni vagy egy-egy bátorító kommentet higyjétek el..főleg most lehetne sok kommentet írni mert tudom hogy nyár van és ilyenkor több ideje van mindenkinek a gép előtt punnyadni..

Úgyhogy kérlek titeket ha megér nektek valamit ez a történet legalább 20 kommentet írjatok ( közlöm hogy 43 rendszeres olvasó van....chh)
Ezt ne vegyétek fenyegetésnek de képzeljétek csak bele magatokat a helyzetbe...
rémes ugye?
szerintem is
Ez az utolsó "kérés" tőletek ha nincs 15 komment akkor sajnálom de VÉGE LESZ a blognak.

Köszönjük!


Xoxo

Lena




Linkek:


Csináltunk egy főblogot ahol az összes frisset jelezzük (fejlesztés alatt)

http://foblog-lylyeslena.blogspot.com/

És még csináltunk még egy blogot a Novelláknak (fejlesztés alatt)

http://www.novellakbylyly.blogspot.com/


Elsősorban ezket nézzétek!


Mégegyszer Puszi: Lena

Szülés

A címmel mindent elárultam. Sajnálom most csak ennyi tellett tőlem. Nagyon rövid lett, de lényegre törő azt hiszem. Most nagyon sokáig nem írtam, frisseltem, még vissza kell rázódnom. Tényleg 1000 bocsánat. Nagyon elhanyagoltalak titeket. De most itt a nyár (juhéééééé) és sokszor lesz friss itt is, a Pokol Angyalán is, és meglepetés (rem. örültök majd) Nyitunk egy blogot, ahol novellák lesznek olvashatóak, mert mondták páran, hogy írjak még ( bár sztem pocsékak, de mind1). Emellett, lesz egy főblog, mivel ott fogjuk jelezni a frissek időpontját( mert így 4 blog lesz). Nem tudom ki mennyire örül ezeknek. Remélem azok után is szívesen olvassátok az írásaim, hogy így cserben hagytalak titeket. :( Ez nem fejezet!! És Mili szerint megér egy 16-os karikát. Nem tudom döntsétek el ti! És mivel arra szavaztatok, hogy Lizzie szemszöge legyen, így írtam meg. Pusz Lyly
És hamarosan jön a 14. feji! Na de most már olvassátok:

Lizzie szemszög:

Dulakodás zajára ébredtem. Az erős fényviszonyok miatt hirtelen megfájdult a fejem, meg a szemem. De lassan hozzászoktam. Körülnéztem a szobában. Nem nagyon volt ismerős a hely, nem értettem, miért fekszem itt. A tekintetem a csövekre tévedt, azokra, amik a csuklómból lógtak ki. Kezdett rémleni valami. Vámpírok… Megerőszakolás… Terhesség. És beugrott. Hát persze. A hasamra néztem. De a látvány lesokkolt. Olyannyira, hogy felsikoltottam. Odakaptam a kezem, és elborzadva nézegettem magam. Kivágódott az ajtó, és belépett rajta az egész Cullen család.

- Jaj, Lizzie. – könnyebbült meg Bella. – Jól vagy? Hogy érzed magad? – jött oda hozzám, és árasztott el a féltő kérdéseivel. Nem válaszoltam rögtön, hanem köszöntöttem mindenkit.

- Sziasztok. – néztem végig a vámpírokon, de megakadt a szemem egy idegenen.

- Úristen. – suttogtam. – Ő mit keres itt? – kérdeztem megrémülve.

- Lizzie. – próbált közeledni hozzám, de Emmett nem engedte. – Lizzie mi a baj? Miért félsz… - a világ kezdett elsötétülni, nem hallottam a mondat végét sem. Lebegtem a sötétben, de nem sokáig, mert éles fájdalom nyilallt a hasamba. Hangosa felsikoltottam, de vér kezdett ömleni a számból. Megijedtem. Nem tudtam, hogy mi van velem. A gyermekeimmel. a vér patakzott a számból, annyira, hogy levegőt sem kaptam.

- Úristen, Carlisle, mit csináljunk? – kérdezte egy ideges hang. Edward. De ő mit keres itt? És hol vannak a többiek?

- Fiam, nyugodj meg, egyszer már végig csináltad, most is sikerülni fog. - meg akartam kérdezni, hogy mi történt, de ez lehetetlennek tűnt. Most már az orromból is ömlött a vér. Sajogott a fejem, a hasam pedig égett, fájt és lüktetett egyszerre. Sikítani akartam, de a vér bugyborékolni kezdett a számban. Olyan erős fájásaim voltak, hogy díjat kaphatnék érte, mert csoda, hogy kibírtam. Újabb fájások. Ösztönösen nyomni kezdtem. De ez végzetes hiba volt. Egy nagy reccsenést hallottam. A kínzó fájdalom még erősebb lett, az egész testemet és lényemet kínozta. Egyre több reccsenés, ropogás. Még több kínzó hasító fájdalom. Meg akarok halni. Egyre csak ez járt a fejemben. A szemem egész végig csukva volt, képtelen voltam kinyitni.

- Carlisle, a bordái, csak még nagyobb kárt okoz magának. – kiáltotta kétségbeesetten Edward. Elöntött a pánik. Mi történik velem? Egy tűszúrást éreztem a vállamban. A fájdalom csökkeni kezdett. Egyre kevesebb dolgot éreztem, viszont mindent hallottam. De fuldokoltam. Még mindig vér ömlött belőlem mindenhonnan. De lassan ez is szűnni kezdett.

Aztán megint csak sötétség. Lebegtem, nem láttam semmit. Nem éreztem semmit. Nem hallottam semmit. Sokáig voltam öntudatlan állapotban gondolom. Legalábbis nekem úgy tűnt. Aztán hangfoszlányok csapták meg a fülemet. Babagügyögés. Méghozzá kettő. Próbáltam kikászálódni a sötétségből, ami nehezen, de sikerült. Lassan kinyitottam a szemem. Edward kezében két csöppség volt. És milyen gyönyörűek voltak. Ahogy oldalra fordítottam a fejem, láttam, hogy minden csupa vér. Atyaég. Mi történt? Aztán elkezdtem zihálni. Mintha víz alá merültem volna. Nem kaptam levegőt. Próbáltam lélegezni, de nem ment. Mintha egy szörny ült volna a mellkasomon. Kiabálni sem tudtam.

- Carlisle. A méreg. – csak ennyit hallottam. Kész vége. Meghaltam. Mindenütt csak fehérséget láttam. De mégis boldog voltam. És akkor elöntötte a tűz a testemet…